Oh, Kleopátra, mennyire imádlak téged,
Az sem zavar, hogy immáron kétezer éve véged,
Nem is téged szeretlek, hanem az eszmét,
Mely szerint hozzád hasonló asszony lesz még,
Olyan nő, ki nem fél megtenni, amit kell,
A szíve bátor, pőre bőre akár a tej,
Kit kiszemel, azt szőnyegbe csavartan csábítja el,
Majd sorsát bejárván, kígyok közt heverve siratja el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése