Jelmondat

"Facér László a vezérünk, érte halunk, érte élünk!"

Örvény

Nomád nemzet tör előre,

Nyugatra, zöld legelőre,

Esőben, sárban, szélben,

Forró nyárban, fagyos télben,

Törzseknek örvénylő, vad tengerében.

Bunker

Bunker épül a város alatt,

Ezer munkás húzza a falat,

Ugyan a népnek alig jut falat,

Késszen lesz a mű két év alatt.

Fergeteg kél Pádua felett

Fergeteg kél Pádua felett,

Ko..cs bácsi a padon ül,

Előtte két uborka szelet,

Gyorsan eszik, fél, hogy kihűl.

Volt katona és téeszelnök,

Rendőrnyomozó, vállalkozó,

Artista és népi ülnök,

Egyetemi álláshalmozó.

Két lánya van, hat unokája,

Tisztelik őt mindenfele,

Körüllengi az erő bája,

Barátkozni muszáj vele.

Szerelem első látásra

A sarki boltban láttam meg Annát,

Alig bírta vinni a tejeskannát,

A haja sötét volt, a szeme kékes,

Az egyik vevőre volt éppen mérges.

Odaléptem, kedvesen, ahogy kell,

Segítettem a kannát a vállára fel,

Ő rám nézett, vidáman nevetett,

Tudtam, hogy nyertem e menetet.

Bemutatkoztam: „A nevem Pál.

Nem az, kiben a lélek csak hál.”

Ő, a nő: „És, mit kíván tisztelt uram?

Láthatja, e munka rút versenyfutam.”

„Igazán. Nem is tudom, hol kezdjem el,

Érdeklődését mi módon csigázzam fel.

Ön szép, ön jó, ön egy igazi angyal,

Jöjjön hát moziba egy földi varangyal!”

„Találkára hív? Igazán? Oh, ez remek,

Természetesen moziba elmegyek.

Hol, mikor, mely helyen és mit?

Előre közlöm, utálom a knédlit.”

Húsz éve történt ez, ma már ő a nejem,

Van tizenkét sógorom és három vejem.

Szofia Rotaru - Odna Kalina (Ukrajna)

Ifjak és vének

Fegyverbe ifjak és vének,

Induljunk a győzelem felé!

Éljenek rabként, akik félnek,

Nem omlunk hódítók elé!

Főműsor

Az estéket mindig nagyon várom,

Ülök,

Kupámban kedves vén barátom,

Nézem,

Ahogy a híradóban rabolnak,

Kortyolok,

Amikor a párttagok papolnak,

Elalszom,

Ha kezdődik egy ostoba adás,

Álmodok,
Hogy lesz végre valami változás.

Haladó gondolat

„Ne tekingess jobbra, balra, hátra,

Szemed szegeződjék mereven a pártra!”

1.

„Éljen a PÁRT!

Míg nem tesz bennünk kárt!”

A budai valami?

   Körülbelül másfél hónapja járhattam a Várban, itt Budapesten. Jártam már ott, nem egyszer, nem kétszer – azt is mondhatom, hogy jól ismerem. Általában a Bécsi kapun szoktam bemenni, aztán valahol másutt lemenni a Várhegyről. No, most másként alakult, a Fehérvári kapu irányából mentem. Már a várfalak alatt jártam, amikor látom, hogy karók borítják a korábban parkosított domboldalt. Na, ez meg mi lehet? Láttam, hogy bizony kis buckák vannak a karók tövében. Talán szőlő? Nézegettem, hogy ott vannak a kis tövek a buckákban. Hát tényleg szőlő? Vagy talán rózsa? Szőlő nem lehet, hiszen ki és miért ültetne szőlőt egy parkba. Bizonyára rózsatövek ezek, melyek majd felfutnak a karókra. Gül Baba, a rózsák atyja emlékére. Kis turisztikai rózsakert. Na, ebbe belenyugodtam. Mentem a dolgomra. De azért nem hagyott nyugodni a látvány. Rákerestem az interneten. Nagy meglepetés ért. A Fehérvári kapu alatti hegyoldalt ugyanis szőlővel ültették be. Régebb óta tervezte ezt pár ember, de a 2010. év őszén támogatást is sikerült rá szerezni, így megvalósították. Majd’ egy hektárnyi szőlőültetvényt hoztak létre a város közepén, közterületen. (Emlékezzünk az egykori budai szőlőművelésre!) Az ötlet nem rossz. Kétségkívül van benne fantázia, és ki lehetne hozni a dologból valami érdekes és értékes látnivalót is. Sajnos azonban kétségeim vannak. Kétlem, hogy e szőlőültetvény hosszú életű lesz. Ellopják, kidöntögetik, szétvandálkodják – attól tartok. Annak idején a Millenárisban is volt néhány szőlőtő, de mára nyoma sincs...

   Hát mindegy, próbálkoznak. Talán összejön. Szerintem azért nem ártana, ha valaki folyamatosan vigyázna az ültetvényre – mert kár kidobni rá a pénzt, ha hagyják, hogy aztán a huligánok tönkretegyék.

Rayhon - Orzuinga Ishon (Üzbegisztán)

Égtáj

 

Már a kutya is csak arról ugat,

Célunk nem lehet más, csak a nyugat.

Két érdekes – általam korábban nem ismert - hely Budán

   Budapestnek sok eldugott érdekes épülete, helye van, melyeket csak a környéken lakók ismernek, vagy olyan egyének, akik eltévednek az útvesztőben és a sors játéka arrafelé is elvezérli lépteiket. Na, én ez utóbbi vagyok a most következő két helyszín kapcsán.

   Napraforgó utcai lakótelep a Pasaréten. Az 1930-as évek elején építették az Ördög-árok patak partján. Az egész telep bauhaus stílusban épült – eléggé elüt a környező utcák épületeitől. Annak ellenére, hogy igen sűrűn beépített, nagyon emberközeli benyomást kelt. A lakótelep közepén apró tér van padokkal, és egy kis emlékművel, mely megemlékezik a telep építéséről.

   Nem messze e teleptől, a Pasaréti úton (majdnem ott, ahol a Napraforgó utca beletorkollik) pedig egy kerítés látható, melyet különböző gyári jelzésekkel ellátott régi, bontott téglák díszítenek – erre is érdemes egy pillantást vetni.

   Szent Család Plébánia Zugligeten (a Szarvas Gábor utcában). Elképesztően impozáns neoromán stílusú templom ott, ahol egyébként nem is várná egy ilyen templom megjelenését az ember – legalábbis én nem vártam. A XX. század elején – kb. az első világháború alatt – építették. A templomot övező épületek a Máltai Szeretetszolgálathoz tartoznak – emléktábla is hirdeti, hogy annak idején az NDK-s menekülteknek itt volt az egyik befogadó tábora. Valószínűleg ennek az emlékére állították fel az egyik udvarban a berlini fal egy kis darabkáját – mintegy mementóként.

   Amúgy érdemes „eltévedni” a környéken, mert annyira más mint a belváros, mintha egy teljesen idegen településre kerülnénk. Folyamatos meglepetések érhetik az embert, pl. a Kuruclesi út elején egy elképesztően szép (emeletes faragott fatornácos) lakóház magasodik a lejtő oldalában, kár, hogy a garázssor ront némileg az összképen, de még így is bemutatásra érdemes látványosság lehetne.

Shahzoda - Kechalar (Üzbegisztán)

Mese, mese, mátka

Jucika, bocika, tied ez az állás,

Másoknak meg jó lesz a répa kapálás,

Hirdetünk, behívunk, csak mert kötelező,

Aláhúzunk, ikszelünk, betelik egy mező,

Nem több ez az egész, mese, mese mátka,

A sok bamba jelölt meg utazgat hiába.

Kristal - Romale djavale (Bulgária)

Békaháj

Fáj, fáj, fáj,

Hú de nagyon fáj,

Rosszabb, mint a nyárson sütött romlott békaháj.

Kár, kár, kár,

Igen nagyon kár,

Hogy az ember akkor okos, mikor késő már.

Vaszilija Fatahova - Turgan Ják (Tatárföld)

Üzemeket, házakat

Építsetek gyárakat,
Üzemeket, házakat,
Hogy a munkás emberek,
Otthonokra leljenek.

Építsetek malmokat,
Neveljetek barmokat,
Hogy a vidék szép legyen,
Síkon, völgyön és hegyen.

Építsetek vasutat,
Ássatok számos kutat,
Vonat, víz és gabona
Kell nekünk, nem babona.

Építsetek, építsetek,
Ez az ország a tietek,
Tiétek a reptér, bánya,
Na és anyósotok lánya.

Divna Ljubojevic - Hristos Anesti (görög) (Szerbia)

Magyar Mózes a szent

   A hét végén csak úgy bekapcsoltam a tévét, pont az ortodox vallási műsor ment. Ott beszéltek szent Magyar Mózesről, akiről én soha egy szót sem hallottam. Gyorsan utána is néztem kicsit a neten. Nos, tényleg, a pravoszláv egyház szentként tisztel egy valószínűleg erdélyi származású magyart, Mózes testvért. Méghozzá nem is csak egy a számos szent között, hanem számottevő kultusza is van, pl. Kijevben.

   Csak röviden az életéről:

   Valamikor a 980-as évek körül születhetett valószínűleg Erdélyben. Kijevbe került, ott lett pap. Híven szolgálta a kijevi rusz fejedelmet. Mikor a lengyelek rájuk törtek, Mózest elhurcolták magukkal. Magyar Mózes hadifogoly lett. Sokáig rabként élt, de egyszer csak egy özvegy lengyel nő (valami vezetőféle) szemet vetett rá - Mózes azonban nem akarta megszegni fogadalmát. Ezért megkínozták, megcsonkították. Később visszakerült Kijevbe, és ott barlangi szerzetesrendet vezetett, stb.

   Tiszteletének lényege többek között az, hogy ellent tudott állni a kísértéseknek, ki tudott tartani fogadalma, elve mellett.

   Tehát egy magyar szent, akiről nem is tanultam, hallottam sem az iskolában, sem a hétköznapi életben.

Rayhon - Netay (Üzbegisztán)

Érdekes dolog Közép-Amerikából

   Szintén Balázs Dénes egyik könyvében olvastam (Panamától Mexikóig), hogy bizony amikor ő ott Közép-Amerikában azt mondta, hogy magyar, akkor a legtöbben azt hitték, hogy cigány (roma). A Földnek azon a vidékén ez olyan elterjedt nézet, tévedés, mint a spanyolok körében az, hogy a magyarok szlávok. Balázs Dénes igen tanácstalan volt, nem tudta mire vélni a dolgot - magyarázta, hogy igen, Magyarországon élnek cigányok, de a cigány nép nem azonos a magyar néppel, stb. De közben agyon kérdezgette az ott élő magyarokat, hogy ugyan mire vezethető vissza ez az egész félreértés.

   Végül valamelyikük - már nem emlékszem ki, de a könyvben utána lehet nézni - elmagyarázta, hogy a dolog hátterében az rejtőzhet, hogy a 19. század végén, 20. század elején a Monarchiából (Nagy-Magyarországról) származó cigányok telepedhettek meg e térségben - akik papírjaik szerint magyarok voltak, talán így is mondták ők maguk is "soy húngaro". Így itt a cigányok elnevezése az lett, hogy húngaro.