Zara - Nedoljubilá (orosz)

Kibernetika, légy a vezérünk

Oh, kibernetika, segíts meg minket,

Küldj nekünk néhány hasznos linket,

Legyél vezérünk, aki irányt mutat,

Vajon merre keressük a helyes utat,

Tégy minket okossá, erőssé, széppé,

A luxemburgiaknál is boldogabb néppé!

Shahzoda - Ljubju tebja (oroszul)

Uniós nóta

Itt van egy csomó ország,
Politikus, cég, szervezet.
Egyesítsünk, koordináljunk,
S akiknek jó volt, jobb lehet.

Készítsünk direktívákat.
Ötleteljünk, miként lehet,
Szép szavakkal ködösítve,
Álcázni valós érdeket.

Feddjük meg, ki másként látja,
Mondjuk neki, hogy nem helyes,
Tanuljon inkább bólogatni,
Akkor lesz belőle jó fejes.

Az ember

Akarat nélküli robot vagy?
Esetleg tengerészfeleség?
Nem izgat semmi más,
Csak a pénz és az eleség?
Nem hiszed, hogy újra jó lesz,
Eme ország, e nép, az élet?
Csupán azon jár elméd gépe,
Hogy jelened és jövőd féled?
Igen!
Ilyenek vagyunk,
Mert ilyen az ember,
Amikor cselekedni kéne, nem mer.
Mert talán jobb a rosszban keresni a kis jót,
Mint testünkkel törni a börtönajtót.

Shahzoda - Armon, kazah nyelven (Üzbegisztán)

Az ipar menti meg a Földet

Az ipar menti meg a Földet,
Feldolgozva minden zöldet,
Csodáld hát a bájos művi tájat,
Szerteszalad a sok kis bányavájat,
Dogozik a gép, nyekereg a motor,
Hatalmas kanál meddőhányót kotor,
Ki ezt látva nem kacag, az együgyű és botor.

Szerelmes vers

Oh, Kleopátra, mennyire imádlak téged,
Az sem zavar, hogy immáron kétezer éve véged,
Nem is téged szeretlek, hanem az eszmét,
Mely szerint hozzád hasonló asszony lesz még,
Olyan nő, ki nem fél megtenni, amit kell,
A szíve bátor, pőre bőre akár a tej,
Kit kiszemel, azt szőnyegbe csavartan csábítja el,
Majd sorsát bejárván, kígyok közt heverve siratja el.

Volt egyszer egy tintatartó

Árgyélus királyfi a példaképem,
Ameddig történetét meg nem ismertem,
Folyton féltem.

Árgyélus ugyanis igen bátor volt,
Mikor ellenséget látott, nem papolt,
Beszélt helyette a colt.

Szinkrontolmács akarok lenni

Szinkrontolmács akarok lenni!
Tudja-e valaki, mit kell tenni?
Első lépésben egy szótárt kéne venni,
Majd néhány tábla csokit megenni,
És ennyi.

Ziyoda - Sevmaganman

Szakadékban

Szakadék, eldugott, mély,

Sötét, bár köve hófehér,

Kanyonként ágazik szerte,

Fél, ki csendjét felverni merte.

Ember nem járta völgy,

Lezuhant fenyőfa, tölgy,

Vadak vágta keskeny út,

Riasztó, rideg, mégsem rút.

A sivatag angyala

A sivatag angyala kell nekem,

Álomként siklik át az életen,

Mint egyetlen, igaz szerelem.

Jelmondat

"Facér László a vezérünk, érte halunk, érte élünk!"

Örvény

Nomád nemzet tör előre,

Nyugatra, zöld legelőre,

Esőben, sárban, szélben,

Forró nyárban, fagyos télben,

Törzseknek örvénylő, vad tengerében.

Bunker

Bunker épül a város alatt,

Ezer munkás húzza a falat,

Ugyan a népnek alig jut falat,

Késszen lesz a mű két év alatt.

Fergeteg kél Pádua felett

Fergeteg kél Pádua felett,

Ko..cs bácsi a padon ül,

Előtte két uborka szelet,

Gyorsan eszik, fél, hogy kihűl.

Volt katona és téeszelnök,

Rendőrnyomozó, vállalkozó,

Artista és népi ülnök,

Egyetemi álláshalmozó.

Két lánya van, hat unokája,

Tisztelik őt mindenfele,

Körüllengi az erő bája,

Barátkozni muszáj vele.

Szerelem első látásra

A sarki boltban láttam meg Annát,

Alig bírta vinni a tejeskannát,

A haja sötét volt, a szeme kékes,

Az egyik vevőre volt éppen mérges.

Odaléptem, kedvesen, ahogy kell,

Segítettem a kannát a vállára fel,

Ő rám nézett, vidáman nevetett,

Tudtam, hogy nyertem e menetet.

Bemutatkoztam: „A nevem Pál.

Nem az, kiben a lélek csak hál.”

Ő, a nő: „És, mit kíván tisztelt uram?

Láthatja, e munka rút versenyfutam.”

„Igazán. Nem is tudom, hol kezdjem el,

Érdeklődését mi módon csigázzam fel.

Ön szép, ön jó, ön egy igazi angyal,

Jöjjön hát moziba egy földi varangyal!”

„Találkára hív? Igazán? Oh, ez remek,

Természetesen moziba elmegyek.

Hol, mikor, mely helyen és mit?

Előre közlöm, utálom a knédlit.”

Húsz éve történt ez, ma már ő a nejem,

Van tizenkét sógorom és három vejem.

Szofia Rotaru - Odna Kalina (Ukrajna)

Ifjak és vének

Fegyverbe ifjak és vének,

Induljunk a győzelem felé!

Éljenek rabként, akik félnek,

Nem omlunk hódítók elé!

Főműsor

Az estéket mindig nagyon várom,

Ülök,

Kupámban kedves vén barátom,

Nézem,

Ahogy a híradóban rabolnak,

Kortyolok,

Amikor a párttagok papolnak,

Elalszom,

Ha kezdődik egy ostoba adás,

Álmodok,
Hogy lesz végre valami változás.

Haladó gondolat

„Ne tekingess jobbra, balra, hátra,

Szemed szegeződjék mereven a pártra!”

1.

„Éljen a PÁRT!

Míg nem tesz bennünk kárt!”

A budai valami?

   Körülbelül másfél hónapja járhattam a Várban, itt Budapesten. Jártam már ott, nem egyszer, nem kétszer – azt is mondhatom, hogy jól ismerem. Általában a Bécsi kapun szoktam bemenni, aztán valahol másutt lemenni a Várhegyről. No, most másként alakult, a Fehérvári kapu irányából mentem. Már a várfalak alatt jártam, amikor látom, hogy karók borítják a korábban parkosított domboldalt. Na, ez meg mi lehet? Láttam, hogy bizony kis buckák vannak a karók tövében. Talán szőlő? Nézegettem, hogy ott vannak a kis tövek a buckákban. Hát tényleg szőlő? Vagy talán rózsa? Szőlő nem lehet, hiszen ki és miért ültetne szőlőt egy parkba. Bizonyára rózsatövek ezek, melyek majd felfutnak a karókra. Gül Baba, a rózsák atyja emlékére. Kis turisztikai rózsakert. Na, ebbe belenyugodtam. Mentem a dolgomra. De azért nem hagyott nyugodni a látvány. Rákerestem az interneten. Nagy meglepetés ért. A Fehérvári kapu alatti hegyoldalt ugyanis szőlővel ültették be. Régebb óta tervezte ezt pár ember, de a 2010. év őszén támogatást is sikerült rá szerezni, így megvalósították. Majd’ egy hektárnyi szőlőültetvényt hoztak létre a város közepén, közterületen. (Emlékezzünk az egykori budai szőlőművelésre!) Az ötlet nem rossz. Kétségkívül van benne fantázia, és ki lehetne hozni a dologból valami érdekes és értékes látnivalót is. Sajnos azonban kétségeim vannak. Kétlem, hogy e szőlőültetvény hosszú életű lesz. Ellopják, kidöntögetik, szétvandálkodják – attól tartok. Annak idején a Millenárisban is volt néhány szőlőtő, de mára nyoma sincs...

   Hát mindegy, próbálkoznak. Talán összejön. Szerintem azért nem ártana, ha valaki folyamatosan vigyázna az ültetvényre – mert kár kidobni rá a pénzt, ha hagyják, hogy aztán a huligánok tönkretegyék.

Rayhon - Orzuinga Ishon (Üzbegisztán)

Égtáj

 

Már a kutya is csak arról ugat,

Célunk nem lehet más, csak a nyugat.

Két érdekes – általam korábban nem ismert - hely Budán

   Budapestnek sok eldugott érdekes épülete, helye van, melyeket csak a környéken lakók ismernek, vagy olyan egyének, akik eltévednek az útvesztőben és a sors játéka arrafelé is elvezérli lépteiket. Na, én ez utóbbi vagyok a most következő két helyszín kapcsán.

   Napraforgó utcai lakótelep a Pasaréten. Az 1930-as évek elején építették az Ördög-árok patak partján. Az egész telep bauhaus stílusban épült – eléggé elüt a környező utcák épületeitől. Annak ellenére, hogy igen sűrűn beépített, nagyon emberközeli benyomást kelt. A lakótelep közepén apró tér van padokkal, és egy kis emlékművel, mely megemlékezik a telep építéséről.

   Nem messze e teleptől, a Pasaréti úton (majdnem ott, ahol a Napraforgó utca beletorkollik) pedig egy kerítés látható, melyet különböző gyári jelzésekkel ellátott régi, bontott téglák díszítenek – erre is érdemes egy pillantást vetni.

   Szent Család Plébánia Zugligeten (a Szarvas Gábor utcában). Elképesztően impozáns neoromán stílusú templom ott, ahol egyébként nem is várná egy ilyen templom megjelenését az ember – legalábbis én nem vártam. A XX. század elején – kb. az első világháború alatt – építették. A templomot övező épületek a Máltai Szeretetszolgálathoz tartoznak – emléktábla is hirdeti, hogy annak idején az NDK-s menekülteknek itt volt az egyik befogadó tábora. Valószínűleg ennek az emlékére állították fel az egyik udvarban a berlini fal egy kis darabkáját – mintegy mementóként.

   Amúgy érdemes „eltévedni” a környéken, mert annyira más mint a belváros, mintha egy teljesen idegen településre kerülnénk. Folyamatos meglepetések érhetik az embert, pl. a Kuruclesi út elején egy elképesztően szép (emeletes faragott fatornácos) lakóház magasodik a lejtő oldalában, kár, hogy a garázssor ront némileg az összképen, de még így is bemutatásra érdemes látványosság lehetne.

Shahzoda - Kechalar (Üzbegisztán)

Mese, mese, mátka

Jucika, bocika, tied ez az állás,

Másoknak meg jó lesz a répa kapálás,

Hirdetünk, behívunk, csak mert kötelező,

Aláhúzunk, ikszelünk, betelik egy mező,

Nem több ez az egész, mese, mese mátka,

A sok bamba jelölt meg utazgat hiába.

Kristal - Romale djavale (Bulgária)

Békaháj

Fáj, fáj, fáj,

Hú de nagyon fáj,

Rosszabb, mint a nyárson sütött romlott békaháj.

Kár, kár, kár,

Igen nagyon kár,

Hogy az ember akkor okos, mikor késő már.

Vaszilija Fatahova - Turgan Ják (Tatárföld)

Üzemeket, házakat

Építsetek gyárakat,
Üzemeket, házakat,
Hogy a munkás emberek,
Otthonokra leljenek.

Építsetek malmokat,
Neveljetek barmokat,
Hogy a vidék szép legyen,
Síkon, völgyön és hegyen.

Építsetek vasutat,
Ássatok számos kutat,
Vonat, víz és gabona
Kell nekünk, nem babona.

Építsetek, építsetek,
Ez az ország a tietek,
Tiétek a reptér, bánya,
Na és anyósotok lánya.

Divna Ljubojevic - Hristos Anesti (görög) (Szerbia)

Magyar Mózes a szent

   A hét végén csak úgy bekapcsoltam a tévét, pont az ortodox vallási műsor ment. Ott beszéltek szent Magyar Mózesről, akiről én soha egy szót sem hallottam. Gyorsan utána is néztem kicsit a neten. Nos, tényleg, a pravoszláv egyház szentként tisztel egy valószínűleg erdélyi származású magyart, Mózes testvért. Méghozzá nem is csak egy a számos szent között, hanem számottevő kultusza is van, pl. Kijevben.

   Csak röviden az életéről:

   Valamikor a 980-as évek körül születhetett valószínűleg Erdélyben. Kijevbe került, ott lett pap. Híven szolgálta a kijevi rusz fejedelmet. Mikor a lengyelek rájuk törtek, Mózest elhurcolták magukkal. Magyar Mózes hadifogoly lett. Sokáig rabként élt, de egyszer csak egy özvegy lengyel nő (valami vezetőféle) szemet vetett rá - Mózes azonban nem akarta megszegni fogadalmát. Ezért megkínozták, megcsonkították. Később visszakerült Kijevbe, és ott barlangi szerzetesrendet vezetett, stb.

   Tiszteletének lényege többek között az, hogy ellent tudott állni a kísértéseknek, ki tudott tartani fogadalma, elve mellett.

   Tehát egy magyar szent, akiről nem is tanultam, hallottam sem az iskolában, sem a hétköznapi életben.

Rayhon - Netay (Üzbegisztán)

Érdekes dolog Közép-Amerikából

   Szintén Balázs Dénes egyik könyvében olvastam (Panamától Mexikóig), hogy bizony amikor ő ott Közép-Amerikában azt mondta, hogy magyar, akkor a legtöbben azt hitték, hogy cigány (roma). A Földnek azon a vidékén ez olyan elterjedt nézet, tévedés, mint a spanyolok körében az, hogy a magyarok szlávok. Balázs Dénes igen tanácstalan volt, nem tudta mire vélni a dolgot - magyarázta, hogy igen, Magyarországon élnek cigányok, de a cigány nép nem azonos a magyar néppel, stb. De közben agyon kérdezgette az ott élő magyarokat, hogy ugyan mire vezethető vissza ez az egész félreértés.

   Végül valamelyikük - már nem emlékszem ki, de a könyvben utána lehet nézni - elmagyarázta, hogy a dolog hátterében az rejtőzhet, hogy a 19. század végén, 20. század elején a Monarchiából (Nagy-Magyarországról) származó cigányok telepedhettek meg e térségben - akik papírjaik szerint magyarok voltak, talán így is mondták ők maguk is "soy húngaro". Így itt a cigányok elnevezése az lett, hogy húngaro. 

Fokváros magyar védői

   Balázs Dénes egyik könyvében olvastam egy érdekes dolgot (a könyv címe a Zambézitől délre). Azt, hogy amikor 1806-ban az angolok (britek) birtokba vették Fokföldet, akkor az ottani háborúban magyarok is harcoltak. Ez komolyan meglepett - nem is akartam elhinni, de bizony igaz, az interneten is "lekövethető" tényről van szó. Bizony a Batáviai Köztársaság (a napóleoni háborúk idején ilyen néven funkcionált Hollandia, gyakorlatilag francia bábállamként) oldalán magyarok is harcoltak. Elég beütni a keresőprogramba Blaauwberg nevét, illetve az ottani csatát.

   A dolog lényege, hogy a napóleoni háborúk idején sok német és magyar nemzetiségű katona esett fogságba. Ezek egy részéből Hollandiában zsoldossereget szerveztek (5. Waldeck zászlóalj?), és elküldték őket a messzi Dél-Afrikába, hogy védjék meg Fokvárost az angoloktól (együttműködve az ott élő hollandokkal, hottentottákkal). Így került sor 1806. január 8-án a blaauwbergi csatára, melyben több száz magyar katona is részt vett. Az angolok a technika és a képzettség szempontjából nagy előnyben voltak. Az 5. Waldeck zászlóalj csak 400 főből állt, a batáviai oldalon e mellett helyi vadászok, holland és francia tengerészek (szintén néhány száz fő), besorozott hottentották, félvérek, jávaiak (indonézek) harcoltak. A két órás csatában a batáviai csapatok vereséget szenvedtek - Fokváros elesett.

   Hát ennyi, szerintem ez megért egy bejegyzést. Ja, Balázs Dénes még azt is írta, hogy a búrok között van néhány olyan család, melynek magyaros hangzású a vezetékneve - lehet, hogy ők a zászlóalj katonáinak a leszármazottjai.

Atomik harmonik - Pivo mi dej (Szlovénia)

Könyvek

    Gondoltam írok egy-két keresetlen gondolatot a könyvekről. Vagyis inkább a kulturális sokszínűség kérdéséről. Olvasó vagyok egy könyvtárban - lényegtelen, hogy melyikben - több tízezer kötetes. Mivel beiratkoztam, néha ki is veszek könyveket, olvasgatok is. Szomorú tapasztalatom az irodalmi sokszínűség hiánya. Magyar íróktól persze sok minden van. Sok az angolul író szerzők munkáiból fordított regény, könyv. Még viszonylag nagy számban szerepelnek a népszerű dél-amerikai írók. A rendszerváltás előtti időkből vannak persze oroszok, illetve más szoc. országokbeli szerzők. Plusz néhány német, olasz, francia. És ezzel vége! Totális bezárkózás. Nem fordítanak, nem adnak ki újabb orosz, kelet-európai, ázsiai, észak-európai, afrikai, stb. írókat? Miért kell nekünk ennyire beszűkülni? Még a szomszédos országok irodalmát sem ismerjük - a bolgár, török, újgörög, vagy az indonéz irodalomról nem is beszélve. Én nem hiszem, hogy ezek színvonala úgy általában nem éri el azt a küszöböt, melyet az igényes magyar közönség minimálisan elvár - csak egyszerűen nem kap lehetőséget ezek megismerésére a magyarul beszélő érdeklődő.

    Sokszor keseregnek, hogy a magyar irodalom burokban él, a nyelv burkában - ezért nem ismeri és becsüli eléggé a nagyvilág. Ez bizonyára igaz, de mi legalább így viszonyulunk a világ nagy részének irodalmához - nem engedjük be a mi kis burkolt nyelvi világunkba.

Tyog

Ajtó mellet gyermek totyog,
Falakról vakolat potyog,
Kék fazékban leves rotyog,
Felette egy asszony motyog.

Irina Bilyk - Yarmarok (Ukrajna)

Bálintka

Szeretem a pálinkát,
Trá-lá-lá-lá-lá,
Bemutatom Bálintkát,
Trá-lá-lá-lá-lá-lá-lá,
Ugye hercig a neve,
Trá-lá-lá-lá-lá,
Ő a nejem gyereke,
Trá-lá-lá-lá-lá-lá-lá.

Antananarivo

Szeretek egy nőt!
Antananarivoban ismertem meg őt.
Haja, arca szép,
Olyan, mint egy ébenszínű malgas oltárkép.

Kutatóintézet Budán

A kutatóintézetben kutatnak a kutatók,
Céljuk, hogy a szorgalmukat bizonyítsák mutatók.
Megkapják a fizetésük, beszélgetnek, mulatnak,
Semmittevők versenyében babérokat aratnak!

Páncélvonat

Vágtass, vágtass páncélvonat,
Vidd messzire bánatomat!
Szeretem őt, s ő nem szeret,
Szép zöld szeme rajtam nevet.

Tudom, híres ember lánya,
Apjáé az azbesztbánya,
Nagypapája miniszter volt
Bácsikája "bankot rabolt".

Mégis hiszem, belém szeret,
Megismeri bús lelkemet,
Nemes arca felém fordul,
Akkor is, ha gyomrom kordul.

Vigyázz!

Vigyázz, ne légy pufók,
Mert elvisznek az ufók!

Csodálatos képek

Csodálatos képek:
Gépek,
Melyek a földet,
Zöldet,
Igába örlik,
Törlik,
Mit a természet,
Épet,
Alkotott készet,
Szépet.

Sárga rabomobil

Pillanatnyi hangulatomat kifejezi e bájos mondóka, melyet irodalmi tanulmányaim alapján sikerült összehoznom:

Rabomobil, sárga rabomobil,
Nekimegy a falnak,
Nagyott koppan, aztán mégiscsak elhallgat.

Szerelmes nóta a mai napra

Akit szeretek, annak neve Róza,
Oldalról nézve tiszta Petru Groza,
Amikor megláttam, bele is szerettem,
Kedves vőlegényét másnap megverettem,
Csokrot küldök neki, szlovák csokoládét,
Citromból kifacsart vizes limonádét,
Mégsem szeret, érzem, de enyém kell legyen,
Akkor is, úgy is, ha fene fenét egyen.

Rekettye

Példaképet keresek,
Fehérek vagy veresek,
Zöldek, sárgák, kékek,
Csúnyácskák és szépek,
Sej-haj, heje-huja rekettye!

Oly boldog vagyok

Beléptem a pártba,
Oly boldog vagyok,
Tudom, hogy a csillagom mától felragyog.

Lesz végre munkám,
Nejem és gyerekem,
Szép prémes kesztyű ékíti majd tenyerem.

A sok régi barát,
Mikor meglát engem,
Tudni fogja rólam, a párt ingáján lengem.

Fel, fel

Fel, fel, ti rabjai e Földnek!

Az én csajom robotgép

Az én csajom robotgép,
Robotgépként robog épp,
Ha körbenéz villogtatja a szemét.

Robotbabám takaros,
Nem amolyan fapados,
Aki látja nem feledi a nevét.

Heje, huja, haj, haj

Szép a szemed, szép a szád,
Heje, huja, haj, haj,
Macskának kell disznómáj,
Heje, huja, haj, haj,
Gyere velem vár a bál,
Heje, huja, haj, haj,
Jóska bácsi ott zabál,
Heje, huja, haj, haj.

A kanális

Kanális fut a réten,
Szépen,
Láttam Jucikát a héten,
Képen.

Rájöttem, hogy ajka piros,
Csinos,
A kanálisba lépni tilos,
Kimos.