A sarki boltban láttam meg Annát,
Alig bírta vinni a tejeskannát,
A haja sötét volt, a szeme kékes,
Az egyik vevőre volt éppen mérges.
Odaléptem, kedvesen, ahogy kell,
Segítettem a kannát a vállára fel,
Ő rám nézett, vidáman nevetett,
Tudtam, hogy nyertem e menetet.
Bemutatkoztam: „A nevem Pál.
Nem az, kiben a lélek csak hál.”
Ő, a nő: „És, mit kíván tisztelt uram?
Láthatja, e munka rút versenyfutam.”
„Igazán. Nem is tudom, hol kezdjem el,
Érdeklődését mi módon csigázzam fel.
Ön szép, ön jó, ön egy igazi angyal,
Jöjjön hát moziba egy földi varangyal!”
„Találkára hív? Igazán? Oh, ez remek,
Természetesen moziba elmegyek.
Hol, mikor, mely helyen és mit?
Előre közlöm, utálom a knédlit.”
Húsz éve történt ez, ma már ő a nejem,
Van tizenkét sógorom és három vejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése